Képek

Hazaértünk

Mármint tényleg haza.

Persze az megint nem volt olyan zökkenőmentes, amilyen lehetett volna, s ez most nem a "szokásos" panaszáradat, amit ugye az ételmérgezés miatti hasmenés csak felerősített. Vigyázat, kisregény következik.

Kathmandui buli

Jelentem jól vagyunk, csak ma nem történt igazából semmi említésre méltó.

Amiről be tudok számolni, az nagyjából az, hogy pihenjük ki a fáradalmakat ezerrel. Én különösképpen, mert úgy tűnik, hogy utolsó este Lukla-ban sikerült összeszedni egy frankó kis étel mérgezést. Úgyhogy a napom nagy részében azt a játékot játszom, hogy vajon odaérek-e időben a klotyóra, s ha igen, akkor eltalálom-e elsőre, hogy melyik lyukon fog távozni az áldás.

Jelentem eleddig sikerrel jártam.

Ezen kívül ma még voltunk az ügynökségünk vezérkarával ebédelni, mivel hogy a tegnapi vacsit miattam lemondtuk, de ők ragaszkodtak a meghíváshoz, mert szeretnének visszacsatolást kapni, hogy milyen volt a túra.

Iszonyú mákjuk volt, hogy szar a gyomrom, különben kiettem volna őket a vagyonukból, de azért így is igyekeztem.

Ja meg voltunk ma meg vásárolgatni, és egy csomó jó cuccot vettünk, pl. Krisztinek egy igazi nepáli buggyosgatyát. :)

Kathmandu

Hajnal 5-től vacogtunk a hidegben, de végül fél 11 magasságában el tudtunk jönni a Tara air egyik gépével, s most már kathmanduban pihizünk és élvezzük hogy meleg van.

Az utazás rendben volt, az nehezítette kicsit, hogy a vacsorára választott csirke nem volt teljesen oké, úgyhogy én az idő nagyrészt a budin töltöm jelenleg is.

A túrát szervező ügynökség meghívott minket vacsorázni, úgyhogy addig jó lenne rendbejönni.

Lukla most

Nehány óra alatt jelentős hó esett, előtte meg jégeső volt. Kitisztult nagyjából az idő viszont, reméljük így is marad holnapig.

Veszteglünk

Hajnal 5 óta ébren vagyunk, össze pakolva, indulásra készen, de nagyon úgy tűnik, hogy Lukla a mai napon nem ereszt el minket. Egy gép sem jött, egy gép sem ment.

Most 9:16 van, nagyjából délig van esélyünk, de az időjárás nem azt mutatja, hogy ebből ma még repülés lesz, mert mint ahogy a mellékelt ábra mutatja, most még az egyébként látható kifutópályát sem látni az ablakból.

Olvasunk, unatkozunk és várunk.

Lukla megint

Ma egy igen kemény és térd gyilkos menetelésen vagyunk túl, Namche-ből egészen Lukla-ig jöttünk, nagyjából 7 óra alatt.

A sors és a Himalája fintora persze az, hogy bár Namche kb. 3500-on van, Lukla meg 2800-on, az út nagyobb részében mégis felfelé másztunk. Az egész út olyan volt, mint egy nyamvadt hullámvasút. Szentségeltem is a végén már derekasan, Kriszti meg persze mint hal a vízben, csak néha szuszogott kicsit.

Szóval most itt vagyunk Lukla-ban, s ha az időjárás kegyes lesz hozzánk, akkor holnap reggel repülünk is vissza Kathmanduba, ha meg nem lesz kegyes, akkor majd lesz valami.

Az első képen amúgy az látható ahogy Kriszti áhítattal és érzelmektől túlfűtve elbúcsúzik a mount Everest-től. :)